Nem a Terál királyság szülötte,egy másik országban látta meg a napvilágot,egy módosabb,nemes,gazdag családban.Apja híres,elismert törvényszéki bíró volt,jó fizetéssel,és kellően nagy hírnévvel.Anyja egyszerű úrinő volt,aki a család kastélyában tengette a napjait.Legalábbis anyjáról ez volt a látszat.Valójában nem egyszerű úrinő volt,hanem boszorkány.Ezt senki nem tudta róla biztosan,de a háta mögött-ha kitette a lábát a kastélyból-az emberek összesúgtak,hisz a szobalányok gyakran eljártatták a szályukat,hogy miket láttak az úrnő szobályában,és gyakorta hallgatóztak is,és hallották amint a nő épp lázas kántálásba kezd.Nomeg az is feltűnt az emebereknek,hogy akivel az asszonynak gondja volt,vagy netán ha valaki sértegette az asszonyságot,akkor azzal meglepő szerencsétlenségek és balesetek történtek.Persze az országban nem az anyja volt az egyedüli boszorkány,s volt olyan is,aki létét bátran fölvállalta,és tudását fitogtatta,aminek hála az emberek elkezdtek tartani a boszorkányoktól és belül felobbant a gyűlölet szikrája is.De ez akkor még csak szikra volt.Az évek teltek múltak,Mailana immár 16 éves,gyönyörű lány lett.Kedves,barátságos és mindenekfölött vidám.Játszott a többi gyerekkel,élt mint a korosztálya többi tagja.De akkor az anyjáról már igen erős pletykák terjengtek,és így sokan a lányra is ferde szemmel néztek.Eközben az országban elindult egyfajta folyamat.Az eleinte csak fellobbanó kis lángból,immár hatalmas tűzvihar keletkezett az emberek szívében,és a gyűlölet elhatalmasodott rajtuk.Az országban több helyen is kaptak el boszorkányokat-s néhol ártatlan nőket is-,majd mágján elégették őket könyörtelenül.Mailana anyjával kapcsolatban is egyre feszültebb lett a helyzet.A nő már ki sem merte tenni a lábát a kastélyból,inkább csak odabent tanítgatta lányát a különböző főzetek elkészítésére,és egy bizonyos medál használatára.Mikor a helyzet már nagyon elmérgesedett,az akkor 19 éves Mailanát anyja egy vén boszorka kíséretében útnak indította,hiszen tudta hogy neki már közel a vég,s tudta,hogy ha ittmaradna, a lánya is ilyen sorsra jutna.Teráliába indult hát el Mailana és a vén boszi,hiszen tudták hogy ott a boszorkányokkal szemben nincsenek ilyen előítéletek.Közben a medál segítségével,amit akkora már megtanult használni,sokszor figyelte anyját a kastélyban,s sokszor látta hogy szülei hogy veszekednek,hogy marják ednek,hogy marják egymást.Bántotta a dolog,de tenni semmit nem tudott. Egyik este hosszan figyelte anyját és apját felváltva.Anyja már aludt,de apja a könyvtárban járkált fel s alá.Látni lehetett hogy valamin nagyon töri a fejét.Majd hosszas járkálás után,hirtelen megállt,felkapta fejét-mivel edig tekintete a földet fürkészte- és az ablkahoz rohant.Kintről a kertkapú nyikorgása zavarta meg az éjszaka nyugodt csendjét.Apja látta hogy rengeteg sötét alak jön be a kapun és közelednek a kastélyhoz,hiszen ez a telihold fényénél tökéletesen kivehető volt.Apján látszott hogy tudja miért jöttek.Látszott arcán szomorúság,és az hogy nem kíván semmit tenni,az ellen,amit bekövetkezni érez.Elfordult az ablaktól,hogy csupán ne is lássa az alakokat,vagy hogy mi folyik odakint.Hallotta apja,hogy lent a földszinten a bejárati nagy,tömör kapú nyikorogva kinyílik,és halotta léptek zaját is.A zongorához sétált,és nekikezdett játszani.Játszani szívvel és lélekkel.A dallam szomorú volt,és kétségbeesett,de valószínű épp anynira hangos,hogy ne hallja ami a kastélyban történik.Mailana ezt kétségbeesve nézte a medálon keresztül.Érezte hogy mi következik.Erősan anyjára gondolt,mire a medál kivetítte anyja szobáját,mintha valóban ott lennemde csak mint valami tehetetlen szellem.Anyja édesen aludt az ágyban.A bejárati ajtó hangtalanul nyílt,s különböző,fekete köenybe bújt,csuklyával takart arcú alakok suhantak be,mint valami ártó démonok,úgy gyűltek anyja ágya köré.Anjya mintha csak érezte volna mi történik,hirtelen kinyította szemét,s a fölé tornyosuló alakokra nézett rémült tekintettel,majd egy hangos,kétségbeesett sikoltás hagyta el a száját,olyan,ami a szívekig hatol,és megremegteti azokat,s kinek van lelke,az szinte beledermed abba a mérhetetlen fájdalomba,amit a sikoly átad a szívnek.Igen.Anyja tudtad hogy miért jöttek,s tudta hogy itt már nem tud mit tenni.Az alakok lefogták,s egy,egy üvegcsét vett elő,aminek tartalmával átnedvesített egy fehér ruhadarabot,majd a nő arcához nyomta,aki attól elkábultan,mozdulatlanul feküdt.Elaltatták.Majd könnyűszerrel felemelték az ágyról,hisz ő is vékony nő volt,akárcsak lánya.Kivitték a kastélyból,s a város főterére indultak.Útközben egyre több és több sötét alak gyűlt melléjük.A főtéren már ott várt rájuk egy előkészített mágjarakás,hiszen égetni készültek.Boszorkányt égetni.Mailana anyjamár ébredezett,de még kába volt az altatótól.Ereje nem volt még ahoz se,hogy segítéségrt kiáltson,vagy talán tudta,hogy hiába tenné,segítésére senki nem sietne.A nőt felkötözték a máglyarakás tövébe állított vastag fadarabhoz.Maila odarohant az anyjához,és megpróbálta a kikötözött testet átölelni.Könnyei csak úgy záporoztak.Ölelte volna anyját,de nem tudta,hiszen az egész csak egyfajta hologramm,ami a medál segítségével jön létre.De mintha anyja tudta volna hogy a lány ott van,erőtlenül csak ennyit suttogott:"Soha nem hagylak el lányom.Mindig megtalálsz a szívedben és az emlékeid között...De kérlek ne bízz meg mindenkiben;csak aki megérdemli,azt szeresd;és titkold végsőkig hogy boszorkány vagy"Ekkor egy férfi közeledett egy lángoló fáklyával a kezében,s begyújtotta a mágjarakást.Mailanának ekkor alakult ki az,hogy átveszi mások érzéseit.Érezte anyja csalódottságát a világban,érezte azt amit anyja,hogy cserbenhagyták,érezte a szeretet,amit anyja érez iránta,érezte a gyűlöletet is,mellyel anyja még a körötte összegyűlőkre néz,s érezte a fájdalmat,a fájdalmat,melyeket az egyre nagyobb és erőteljesebb lángnyelvek okoztak anyjának,s melyek lassan egyre elhatalmasodtak és elviselhetetlenekké váltak.Érezte a kézettést hogy ordibáljon,de nem tette,hiszen anyja is csöndben tűrte,nem akarta megadni azt az örömet az összegyűlteknek hogy halják kétségbesett kiáltását addig,amíg ki nem lehetli lelkét.A lángok már teljesen beterítették a nőt.Erős égett húszag terjengett szét,mely az ottlévőkből erős rosszullétet váltott ki.Többen rosszulletek,s elmenekültek.Végül mikor már látták hogy anyja nem szenved némán,hanem mozdulatlan,s a felisnmerhetetlenségig égett,eloltották a tüzet,de anyja testét ott hagyták,amolyan példaképpen,hogy mi történik a környéken minden boszorkánnyal...Maila szeme kísírt és vörös.Csak a kép eltűnése után ordított fel,melyben bentvolt minden fájdalma és csalódottsága a világgal szemben.Azon az estén nem aludt.Kisietett a fogadóból,ahol megszálltak,s az erdőbe indult céltalanul,legalábbis úgy tűnt.Végül egy telihold sütötte tisztásra ért.Felnézett az égre,majd hoszú rituálé vette kezdetét,mellyel anyja lelkét búcsúztatta el boszorkányhoz méltóan.Hosszú ideig ült még ott,s nézte az eget,s különböző dolgok fogalmazódtak meg akkor lelkében.Különböző célok és nézetek.Végül visszatért a fogadóba,és korán eggel ismét útra keltek Terália felé.Az út hosszú volt,és vontatott.Immár csöndben telt el,rosszkedvűen,némán,bűskomoran.A vén boszorkány tudta mi történt,így ő is csöndben maradva mélázott a lány anyjának sorsán.Viszont a boszorkány öreg volt,s belül,láthatatlanül gyilkos féreg rágta.Nem sok volt neki vissza.Mire Teráliába értek,a boszorkány már nem élt.Mailana őt is elbúcsúztatta,s lelkét ezzel boszorkányhoz méltóan lehelte ki.Az út egy hosszú,szenvedésekkel teli évbe került,így a Terália központjának számító kastélyhoz Mailana már 20 évesen érkezett meg.